III. A diagnózis

Miért kell a diagnózis?

A laikusok és néhány táplálkozástudománnyal foglalkozó szakértő (az én kivételemmel) azt hiszi, hogy nincs szükség a diagnózisra. Megkérdezhetik, ha csak egy betegség létezik, akkor mi szükség a diagnózisra? Ha minden betegség a ki nem tisztított és meg nem emésztett ételek, nyálka, húgysav, méreganyagok, gyógyszerek, stb. által okozott tisztátalanság következménye, akkor miért diagnosztizáljunk? Most megtanuljuk, hogy miért hozott kétes eredményeket a gyümölcs alapú étrend és böjt, a helytelen használatuk és azon félreértés miatt, hogy ezen gyógyulás általános szabályai mindenki és minden eset számára megfelelőek. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól! Egyik másik gyógymód sem igényel annyi egyéni specializációt és folyamatos változtatást, hogy igazodjon a páciens reakcióihoz, mint ez a módszer. Ezért azok az emberek, akik megkísérlik ezt a gyógyítási módszert szakértői ismeretek és tanácsok nélkül, gyakran nagyon súlyos eredményeket produkálnak.

A felelőtlen böjtölés

McFadden és sokan mások is azt tanácsolják, hogy a böjtölés minden esetben használható. Én több ezer esetből tanultam meg a saját tapasztalatomból, hogy semmi sem igényel több egyénre szabott, különböző alkalmazást, mint a böjtölés és a nyálkamentes diéta. Két páciensből az egyik egy két vagy három hetes böjtből betegségéből teljesen felépül, míg a másik ugyanettől a kezeléstől meghal! Ezért ennyire szükséges az egyén általános helyzetének és egészségügyi terheltségének a diagnózisa.

Az egészségügyi leterheltség megállapítása

A diagnózisom a következő pontokat határozza meg:

1. A beteg szervezetében található relatív mennyiségű terheltség,

2. A legtöbb esetben az a kérdés, hogy ez több nyálka vagy több méreg,

3. Ha genny van jelen a szervezetben, az eddig használt gyógyszerek típusa és mennyisége,

4. Belső szövetek vagy szervek kerültek-e a bomlás állapotába,

5. Mennyire csökkent a vitalitás.

Ezen pontok mentén meg fogják tanulni tapasztalat és megfigyelés által, hogy a beteg általános megjelenése, különösen az arca többé-kevésbé jelzi a belső körülményeit. * *További információért lásd a 42. oldalt a "Varázstükröt".

Az orvosi diagnózis nem fed fel túl sokat a problémáról, habár az orvosok szerint ez sokszor fontosabb, mint maga a gyógyulás. Az orvosi diagnózis különféle jelentések és tünetek sorozata, és olyan tapasztalatok rendszerét tartalmazza, ami alapján a sok ezer betegséget elnevezték. Az értelmetlen orvosi diagnózisok általános jellemzője volt, amit a betegeim is gyakran állítottak, hogy "az orvosok nem találták meg mi bajom". A betegség neve nem érdekel minket. Egy ember köszvénnyel, a másik emésztési zavarokkal, vagy egy harmadik Bright betegséggel (krónikus vesegyulladás) rendelkezik, mindegyikük kezelése akár ugyanazzal a tanáccsal kezdődhet. Az, hogy böjtöljön és például milyen hosszú ideig, nem a betegségének a nevétől függ, hanem attól, hogy milyen a beteg általános állapota, és milyen mértékű a vitalitásának a csökkenése.

Természetgyógyászati elméletek

A természetgyógyászat fejlettebb az orvostudománynál azt tanítva, hogy minden betegség szervi eredetű. A természetgyógyászat nem magyarázza meg kellően a forrását, természetét és az összetételét az "idegen anyagoknak" mint a betegségek egységes és alapvető okát. Dr. Lahmann szerint: "Minden betegséget szénsav és szénsavas gáz okoz". De nem találta meg ennek a forrását a bomló, el nem távolított étel anyagokban - a folyamatos erjedés állapotában lévő nyálkában. Dr. Jaeger szerint: "A betegség bűz". A Természet a rossz szagokkal ad diagnózist, ami jelzi, hogy mennyire előrehaladott a belső lebomlás állapotának a folyamata. Dr. Haigh Angliából az "Anti-húgysav diéta" megalapítója arra a feltételezésre alapozza az általános diagnózisát, hogy a legtöbb betegséget a húgysav okozza, ami mindenképpen egy fontos része a betegség anyagoknak a nyálkán kívül.

A természettudomány nagy nyomás alá helyezi és fontosnak tartja a tüneti diagnózist, holott elismeri, hogy csak egy betegség létezik.

Húgysav diagnózis

Az orvosok és sokan mások ezt tartják az egyik legfontosabb fajta diagnózisnak, de alapvetően félreértik. Az emésztőcsatornán kívül a húgycsatorna is a szervezet fő tisztulási útvonala. Bármikor, ha valaki csökkenti az étkezését, elkezd böjtölni, vagy átáll természetes étrendre, megjelenik a hulladék, nyálka, mérgek, húgysav, foszfátok, stb. a vizeletében, és ekkor egy vizeletvizsgálat eredménye riasztó. Hasonlóképpen történik ez az esetek többségében, amikor bárki beteg lesz. Mindenki megriad a test erőfeszítésétől, amivel a test próbálja kitisztítani a szennyeződéseket, ami pedig valójában egy igazi gyógyító, tisztító folyamat. Ha cukrot és fehérjét is találnak a vizeletben, az esetet "nagyon súlyosnak" nevezik, és "cukorbetegségnek" vagy "Bright betegségnek (krónikus vesegyulladás)" titulálják. Az első esetben a beteg orvosi kezelés alatt meghal cukor éhezés által, amit a cukor és cukorrá alakuló alkotórészek hiánya okoz az étrendjében. Az utóbbi esetben a páciens meghal az erőltetett "fehérje utánpótlásban" ami a fehérjében gazdag ételek túl etetése miatt következik be. Bármit is lök ki a szervezet magából, az szennyeződés, romlott, halott és azt mutatja, hogy páciens a belső tisztátlanság előrehaladott állapotában van, amit a szervezetbe bevitt ételek a már bomlás állapotában lévő belső szervek által előidézett gyors rothadása okoz. Az ilyen eseteket, mint például a tuberkulózist, nagyon óvatosan és NAGYON LASSAN kell kezelni.

Hogyan néz ki az emberi végbél belülről

A lehető legfontosabb, hogy a diagnózisunk által minél többet megtanuljunk az emberi test belsejének az általános állapotáról. A diagnózisunk emiatt abból is áll, hogy megpróbáljuk felmérni a páciens egyéni hulladékának a mennyiségét. A bonc szakemberek állítják, hogy a megvizsgált testek végbelének 60 - 70 százaléka tartalmazott idegen anyagokat, mint férgeket, és évtizednyi öreg széklet-köveket. A belek belső falain megkeményedett, öreg széklet réteg rakódott ki, ami egy belülről koszos kályhacsőre hasonlít. Voltak olyan kövér betegeim, akik akár 25-30 kiló hulladékot ürítettek ki a szervezetükből, ebből 5-7 kilót csak a végbélből, többnyire nagyon öreg idegen anyag, megkeményedett ürülék formájában. Az átlagos, úgynevezett "egészséges" mai ember folyamatosan, gyerekkora óta hordoz magában több kilónyi soha ki nem űrített székletet. Egy jó "ürítés" naponta nem jelent semmit. A kövér és beteg ember tulajdonképpen egy élő pöcegödör. Jókora meglepetés volt nekem, hogy sokan a betegeim közül, akik már ilyen állapotban voltak, már kipróbáltak úgynevezett "természetes gyógymódokat".